2020.02.09. Az a harang, amit még sosem húztak meg bennem

Fotó: Centauri

nem azt látom jónak, amit annak tartanak, hanem azt, amit az óceán a homokkal akar, amit a szél a vízzel, a víz a parttal, a part a szemlélővel


2020.02.09. Tegnap ITT voltaképp csak a beszámolót akartam továbbvinni, de van a helynek, hegynek, tengernek és óceánnak ereje; az útnak dimenziója, táguló mindensége, amely a konkrét felől az univerzális felé halad, a mulandóból az örök felé tart, ha nem is nyílegyenesen; újra gombol mindent, újra öltöztet, új ember megszületését akarja, s azt jobban, mint én bármely utat valaha is akartam. Így aztán újra és újra alulmaradok, győz az út, győz a táj, győz egy máltai nyereg, váratlanul felcsap hozzám a tenger, váratlanul jön az óceán és elidegenít, minden mulandótól s magamtól is; nem én tervezem az utat, már az út tervez engem; nem azt írom, amit akarok, hanem azt, amit az út diktál bennem; nem azt látom jónak, amit annak tartanak, hanem azt, amit az óceán a homokkal akar, amit a szél a vízzel, a víz a parttal, a part a szemlélővel; amit a hanga akar, amit a szula akar, amit egy kanyargó ösvény a világ végén, amit az a nyelv, amit mindenütt beszélnek. Az a harang, amit még sosem húztak meg bennem. Az a harag, amit sosem húzott még a Hold apályba. Az a lelkesültség, aminek sosem volt még teste. Az a szív, ami most dobban először, ami eddig csak várt, és halkan rezgett.

Földön éltem mindig, de Földlakóvá csak most válok. Szerelmes voltam mindig, de most jutottam el az első csókig. Öleltem mindig, de most először ölelnek vissza.

Éltem is, most és mindig, de a vér csak most indul meg bennem. Láttam mindig, de csak most látom, korábban mit láttam.

Megvilágosodom. Lassan megértem, hogy már réges-rég megtértem.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!



Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

Név*

Email cím*


A lét és nemlét lajtorjája

2020.02.08. Pár lépésre minden megerősítéstől, és minden cáfolattól

2020.01.13. Út a majdnemből a félkész felé

2020.01.27. A Föld, az élet térfelén egyensúlyozó zseniális kötéltáncos

14 Comments:

  1. Köszönöm a képeket, köszönöm a költészeted!! 🙂

  2. Csak nézem, nézem a képeket, és most tényleg egy szó, ami mindent jelent.
    Pachamama. 🙂 🙂

  3. Annyira magasztos és lenyűgöző-nincsenek megfelelő szavak, csupán annyi -megérkeztél:-)
    a teremtés bölcsőjébe ahol az őselemek, a föld , a víz, a levegő összetalálkoznak és napfény melegében megszületik a mindörökkön örökké.

    • hogy megérkeztem-e, nem tudom, de tény, hogy erősen visz egy áramlat, ahogy valahol írtam, “bolygóérzés”, s váratlan hirtelenséggel körvonalazódik egy ív, egy feladat, egy lista, mi minden kell még ahhoz a leveshez, amit épp most raktam fel a tűzhelyre, s még épp csak melegszik, de egyszer készen kell legyen

      ismét sikerült homályossá válni vagy annak maradni, de az a helyzet, hogy ez is egyre kevésbé zavar – ez egy ilyen út, ilyen élet, ilyen sors – ahogy naponta többször is leszáll a köd az atlanti partvidékre 🙂

  4. Szabó Edit

    Nézegetve ezeket a képeket – meg a főoldali videó képeit is – megint itt motoszkál a gondolat: bizony, nagyon kellene már egy fotókiállítás! Remélem, ha véget érnek az utazásaid, lesz majd időd összehozni egyet azokból a képekből, amik az egy év alatt születtek. Nagyon, nagyon jó lenne!

    Meghallgattam én is Philemont újra. Ezúttal nem kritikus füllel, hanem csak úgy, minden mást kizárva, és megállapítottam, hogy bizony jó az. Nagyon jó!

  5. Ibolya Nagy

    ☀️😍

  6. Holsky Péter

    Amiről nem lehet beszélni, azt meg kell mutatni. 🙂 Köszönöm, köszönjük!

  7. Nagyné Ica

    Művészet a legjavából! Szavakkal és szavak nélkül! ❤

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.