• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2020.02.12. Málta ereje és hallgatása

Málta (Fotó: Centauri)


Különös hely, mint minden metszéspont. Akár az élet, mely metszéspontjaiban – melyek gyakran töréspontok is egyben – a legszebb vagy legborzalmasabb


2020.02.12. Tudtam, hogy ehhez a videóhoz nehéz lesz zenét találni (videó alul). Málta rendkívül különös volt. Különös persze Franciaország, az atlanti partvidék is, kiváltképp azért, mert bár sok tengert láttam, köztük az Indiai-óceánt, de az Atlanti-óceánt még nem – szemtől szemben még sosem, mindössze az Északi-tengernél volt pár találkozásunk. És persze az is kérdés: melyik út nem különös? Talán mindegyik az. De azért Málta ma is, hetekkel később is olyan, akár egy álom, mint ami voltaképp nem történt meg – vagy másképp történt meg, mint ahogy a dolgok az emberrel történni szoktak. Ennek megfelelő az ereje is. Mara is azt mondta a napokban, hogy hiányzik neki Málta. Bennem ilyen nincs vagy egyszerűen nem tudok még róla, bár az rendszeresen kísért, hogy visszamenjek.

Különös hely, mint minden metszéspont. Akár az élet, mely metszéspontjaiban – melyek gyakran töréspontok is egyben – a legszebb vagy legborzalmasabb; e pontokban a legizgalmasabb és gyakran legkevésbé érthető; e pontokban a leginkább maradandó; sajnos akkor is, ha törés kötődik hozzá.


Málta – Valettában horgonyzó hadihajó – 2020. január (Fotó: Centauri)

Málta az emberiség történelmének kitüntetett ütközőterülete – szó szerint, folytonos háborús övezet, partjain mindenütt őrtornyok, erődök, bunkerek, géppuskafészkek. De mi zömmel lakatlan területeken jártunk, s nemcsak az épített környezet, hanem a tengerbe omló partvonal is valamiként ezt a folytonos ütközést jeleníti meg a Földközi-tenger közepén.

Nem kellett volna speciális lélekállapot ahhoz, hogy Málta zavarbaejtő emlék lehessen, de ráadásul zavarbaejtő volt az is, ahogy mentünk.

Váratlan döntés. Váratlanul ketten lettünk erre az útra. Váratlanul vettünk két olcsó repjegyet. Váratlanul zsákot kellett venni. Váratlanul pakolnunk kellett. Váratlanul találtuk magunkat egy terminálon, váratlanul egy gépen, váratlanul a levegőben, éjszakai repülésben, aztán váratlanul Máltán, váratlanul egyfajta bátorságban, egyfajta felkészületlenségben, pálmafák alatt, kaktuszok előtt, és a Földközi-tenger őrjítő kékjében. S minden változott. Elfáradtunk, s megújultunk; elvesztettük a fonalat, s megtaláltuk. Tanácstalanok voltunk, majd határozottak. Éhesek és jóllakottak. Józanok és végül megvilágosodottak. Málta végül sokkolt minket.

A tengerparti nyereg, amelyre felkapaszkodtunk, majd két lépéssel odébb színek és formák olyan kavalkádja ütött szíven, és blokkolta az elmét, amiből ma sem ocsúdtunk fel. Mintha nem történt volna meg. Mintha az a hely egyszerűen nem is létezne.


Fotó: Centauri

Holott képeket hoztunk róla, holott körbejártuk, átkeltünk ott, láttuk a tenger türkíz-oldalát és a haragvó kéket, a vörös partot, a szürke omlást, a sárga nádast, a pampazöldet. Ma sem az a legerősebb bennem, hogy ott jártunk, megcsináltuk, megfényképeztük, és életemben először víz alatti felvételeket is készítettem, hanem az: megtettük. Fogtuk magunkat, és elmentünk Máltára.

Mintha valami őrültséget tettünk volna.

Fejes az ismeretlenbe. Abba az ismeretlenbe, ahol magunkat sem látjuk tisztán, nemhogy azt, amibe kerülhetünk. Salto mortale egy sok ismeretlenes egyenletbe. Málta – mint kezdőpont – már a felsőmatematika terepe. Fejtörő. A psziché számára alárendelt helyzet, melybe a psziché önmagát hozza. Úgy érzem ma is, hogy nem állíthatok semmit Máltáról. Nem állíthatok magabiztosan semmit az ottlétünkről. Itt senki semmit nem állíthat, egyedül Málta állíthatna, de bármit kérdezzünk is, ő hallgat. Talán épp ez a hallgatás sugallja azt, hogy vissza kell menni egyszer. Málta hallgatása talán hívás. Talán állítás, Málta talán azt mondja: „Láttál belőlem valamit, de annyit nem, hogy a kedvedért megszólaljak.”


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Fogadjátok szeretettel a máltai út összefoglaló videóját 🙂



Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/a-let-es-nemlet-lajtorjaja/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-02-19-az-harang-amit-meg-sosem-huztak-meg-bennem/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-02-08-par-lepesre-minden-megerositestol-es-minden-cafolattol/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-02-09-masodik-ut-es-az-elbeszeles-turbulenciai/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/ejszakai-repules-uj-fold-labunk-alatt-2-fejezet/

     

    2 Comments:

    1. Kösz! 🙂

    2. Holsky Péter

      Igen: a tájak beszéd – és a tájak hallgatása. S ilyenkor talán nem is vagyunk többek mi, emberek, mint az a szótár, mely segít lefordítani a földi helyek üzenetét. Segítene, segíthetne, ha a saját embervoltunk fecsegése nem zavarna bele ebbe az adásba.
      De nem is fecsegek tovább: a lét dadog – csak a törvény a tiszta beszéd.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük