Amikor azt látom, hogy egy tenger ezer és millió éve ostromol meredek partokat, akkor végső soron központi csillagunk, a Nap munkájának látványos és letaglózó munkájának eredményét látom.
2020.01.27. Ahol tenger van, ott aligha írhatja felül a tengert bármi. Így van ez Máltán is. A Földközi-tengert nem ismertem eddig, csak az Adriát, amit azonban mégsem tekintettem teljesjogú tengernek, mivel más tengerekhez viszonyítva, a Fekete-tengerhez, az Északi-tengerhez, de még a Balti-tengerhez képest is inkább egy öböl hatását kelti. Ezt csak megerősítette találkozásom a Földközi-tenger nyílt vizeivel. Máltán szembe jött velem az az erő, az a kifogyhatatlan energia, ami a tengerek közelségét oly vonzóvá teszi.
Itt nemcsak a vízzel, a tengerekkel kerül kapcsolatba az ember, hanem a Naprendszerrel is.
Nincs semmi a bolygón, amely látványosabban és hitelesebben közvetítené számunkra, hogy a Föld, ahol élünk, mekkora energiák haszonélvezője és foglya. Hisz a tengerek vizét a nagy bolygókörüli szelek tartják diabolikus háborgásban, e szeleket pedig végső soron a Nap generálja, így tehát, amikor azt látom, hogy egy tenger ezer és millió éve ostromol meredek partokat, ezer és millió éve koptatja-zúzza a köveket, a benne élő szervezetek maradványait, ezer és millió éve építi dűnéit, akkor végső soron központi csillagunk, a Nap munkájának látványos és letaglózó munkájának eredményét látom. Minden partra vetődő hullám „szekunder” napenergia. Mintha minden hullám egy napkitörés apró részlete volna; minden hullám egy törpe-protuberancia – épp az a tudat a legszebb, hogy lássunk bármekkora hullámot, bármekkora vihart, halljunk bármiféle alvilági dörejt egy tenger vagy óceán partján, az a Nap munkájának-hivatásának csupán elenyészően apró részlete; a Nap évmilliárdos munkálkodásának, nukleáris erejének törtrésze.
A tenger, az óceán mediátor köztünk és a Nap, köztünk és a Naprendszer, köztünk és a galaxis között. A tenger a Föld akksija. A világtenger az a rúd, amellyel a Föld, mint egy akrobata, egyensúlyban tartja magát.
A világtenger az a forrás, amiből a Föld szó szerint fenntartja magát; a világtengerben dől el minden pillanatban, hogy a Föld, ez a zseniális kötéltáncos, lezuhan-e a halott bolygók népes körébe, vagy továbbra is itt egyensúlyozhat velünk, a pezsgő élet térfelén.
Fogadjátok szeretettel a Földközi-tengeren készült felvételeket.
Háttérinfó még a videóhoz, a videó leírása: Magán hordoz jó pár gyermekbetegséget, nem tudtam például, hogy az új kamera dátumozza a felvételeket, így be sem állítottam rajta a dátumot (valójában 2020.01.15-18. között készültek a felvételek), arról nem is szólva, hogy a felvételek jelentős része kisfelbontású technikával készült 🙁 Tanulmánynak szánom ezt a 11 percet erről az útról, abban a reményben, hogy hamarosan hd-ben vehetek fel és hozhatok elétek mindent. 🙂
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-25-maltai-szuzse/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-24-elveszett-sal-es-titokzatos-rigo-az-adam-sude-obolben/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-21-keveres-kavaras-tengerig/
http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/fold-ahol-elek/fold-nagyresze-viz/
http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/fold-ahol-elek/fold-bolygo-ahonnan-eltunik-elteto-elemunk-jeg/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/a-nagy-jegtrukk/
” A Föld, az élet térfelén egyensúlyozó zseniális kötéltáncos”…🌎🥰Ez zseniális.A videot 2× néztem meg.Elsőre képpel, hanggal, látvánnyal…maga a libabőr számomra.A tenger félelmetes, egyben fenséges ereje, színe, tánca🌊🕺💃…Másodjára kép nélkül, szembecsukva, vizualizálva…maga volt a relax, nyugalom/ libabőr nélkül/ Csodálatos, lenyűgöző!
Köszönöm🥰🙃Továbi szép napot!🌞😊
Én köszönöm! – s maradj velünk, most rengeteg anyag jön 🙂
Nagy csodálója vagyok a Napnak, a galaxisunknak, a tengerek hullámainak, de ez a levezetés most larakott a Földre és a földre is. 🙂 🙂
örülök, s úgy remélem, leraklak még a következő napokban párszor – az egyik lehetséges kimenetele ezeknek az utaknak, hogy bár eddig is földlakó voltam, földszerető, földbarát, földszerelmes, ám ezúttal érinthető közelségbe kerülnek a Föld olyan részletei is, amelyek eddig csak távolról érintettek; most kezdek belegabalyodni egy ölelésbe; s ha eddig a Föld árvája voltam, van tán rá esély, hogy most végre az legyek, akinek valójában lennem kellett volna mindig is: gyermek – akit egy bolygó vett ölbe. Szerető, akit egy bolygó az ágyába visz, s többé nem enged.
🙂 🙂 🙂 Ím, ismét itt a költő is! 🙂
s ím, a földlakó – maradj te is! jövök, hozok madarat – messzi madarat, csodajószágot 🙂
“a gyermek, akit a bolygó vett ölbe”
Kivételes szerencsének tartom, hogy olvashatom az írásaidat.
Tényleg nagyon szép – és (ráadásképp) még tényleg igaz is! (Ami, ugye, a művészetnél nem mindig működik együtt…)
Jó utat – szép utakat, földlakó & tengeri költő! 🙂