• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2020.01.25. A máltai szüzsé

málta

Málta – Fotó: Centauri

Fontos rögzíteni a részleteket, amennyit csak lehet, hogy ne süllyedjenek el életünk nagy és fontos pillanatai, jelentős és pótolhatatlan szakaszai az idő homokjában.


2020.01.25. Az egyenesvonalú elbeszélés nem mindig célravezető. Gyakran időben és térben távoli események fonódnak össze valódi jelentéssé; máskor távoli mozaikok alkotnak egységes képet; mégis az utakkal kapcsolatosan – amennyire lehetséges – igyekszem tartani a lineáris elbeszélést.

Többek között azért, mert idővel a sorrendnek épp úgy jelentősége lehet, mint a részletgazdagságnak.

Néha úgy tűnhet, sok marginális részletet rögzítek, például Máltáról, de az emlékezetnek szüksége van ezekre a részletekre. Gondoljátok át! Mire emlékeztek január másodikáról? Hogyan indult az a nap? Mi volt a reggeli? Mit néztetek meg, mit láttatok aznap este? De nézhetjük múlt hét keddjét is. Vagy 2019. november 17.-ét. Bármely napot az elmúlt 5, 10, 15 évből. Idővel minden egy massza részévé válik. Ha visszatekintek az életemre, nagy szakaszokat különíthetek el benne. Éveket és évtizedeket, de első körben mindegyik szakasz, öleljen fel az akár tíz évet is, összefoglalható három mondatban.

Hosszú és fontos, boldog és tragikus életszakaszokból csak ezek a mondatok maradnak fent; csak egy erős érzés; csak egynéhány következtetés; csak összefoglalások; leghelyesebb úgy fogalmazni: szüzsék.

Régen írtam is ilyen szüzséket, rövid nekrológokat. „Született 1927-ben, mérnökit végzett Grazban, 24 évesen nősült, három gyermek boldog édesapja lett, 32 évvel később elvált, rá egy évre meghalt gyomorrákban. Egy negyedik emeleti lakás maradt utána Bécsben, egy vadászház az Alpokban, és egy sikertelen szabadalom.”

Ugyanezt megírhatnám akár Jack Londonról is. „Szegénységben nőtt fel, már fiatalon bűnöző lett, ambíciói és tehetsége azonban kiemelte a bűnözői világból, kiemelte korai alkoholizmusából is, Alaszkába ment, de számára nem az arany hozta meg a sikert, hanem az Alaszkai aranyásók életéről szóló elbeszélések. Ezt követően sikerben és gazdagságban élt, gazdálkodott, családot alapított, s rengeteget írt, egészen az öngyilkosságáig.”

Jack London esetében azonban ezt nagyon leegyszerűsítő, buta összefoglalásnak érezzük – mert az ő életének nagy szakaszai nem váltak egy massza részévé; mert az életéből nem csupán szüzsék maradtak fenn; hisz Jack London egész életében írt, és részleteket rögzített, így a gyarló emberi memóriát megkerülve fennmaradt az élete, ha nem is az eredeti részletgazdagságában, de jóval nagyobb felbontásban, mint ahogy egy „átlagos sors” marad ránk.

Fontos rögzíteni a részleteket, amennyit csak lehet, hogy ne süllyedjenek el életünk nagy és fontos pillanatai, jelentős és pótolhatatlan szakaszai az idő homokjában;

hogy ne csiszolja le az idő szele minden szépen faragott szobrunkat gömbölyded kövekké; ne mossa lapos kavicsokká életünk sorsfordító vagy épp csak örömteli hétköznapjait az idő folyama; hogy életünk részletei ne kerüljenek közös történelmünk partjaira, a többi gömbalakú kő közé, hogy kisebb-nagyobb örömeink, kisebb-nagyobb bánataink sose váljanak lapos kavicsokká egy társadalom, egy történelem folyamának teleszemetelt partján.

Fontos kapaszkodni a részletekbe, mert amikor már csak szüzsé marad, igen korlátosak a lehetőségeink arra, hogy a szüzséből bontsuk vissza a hajdani részleteket.

Ám ha temérdek részlet áll rendelkezésünkre a múltból, életünk szakaszaiból, nagy eseményeiből és mindennapjaiból, akkor azokból bármikor újabb szüzsé, újabb konklúzió, újabb felismerés párolható.

Két szüzsé általában nem a nagyvonalak mentén függ össze vagy rímel egymásra, hanem a részleteiben, így a részletgazdagság segít abban is, hogy nagy életszakaszainkat, jelentősebb szüzséinket összevessük. Az emberi memória esetleges, önkényesen válogat, megtart és töröl, leginkább töröl, de ha odafigyelünk az apró mozzanatokra, ha rögzítjük őket valamiként, egy írásban, naplóban, képben, levélben, bárhogy, akkor nem az esendőségünk irányít minket, hanem mi csökkenthetjük esendőségünket.

Folyt köv.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Málta (Fotó: Centauri)

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-24-elveszett-sal-es-titokzatos-rigo-az-adam-sude-obolben/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-21-keveres-kavaras-tengerig/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-14-tudjuk-hanyfele-ut-nade-mivegett/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/eletunk-a-szimfoniank/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/es-nincs-tobb-eletem/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/kotetek/jakob-botja-2015/

    10 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Ó, Mark Knopfler, tegnap épp a Going home-mal kívántam szép hétvégét,
      utána mennyi ragyogó gondolat!
      Nagyon várjuk a fotókat, a rögzített emlékeket ☺️

    2. Bizony így van, egy nagy massza a múlt, általában, vagy egy hatalmas sokfiókos szekrény. Vannak fiókok, amik egyszercsak kinyílnak maguktól, és vannak olyan fiókok, amiket bezár örökre a rozsda. Talán, ha sokszor húzzuk-csukjuk, ha segítenek is, ( van kivel, kikkel emlékezni), akkor az utódok is benézhetnek majd a fiókokba.
      Aki így tud írni, mint te, és akinek gyerekkorától fontos a naplózás, mindent megtalál a “fiókokban” , csak arra kell vigyázni, hogy a kulcs (érdeklődés) sose vesszen el. 🙂 🙂
      Nekem a fotózás az emlékeztető, imént épp az elmúlt évek januárjait néztem át. 🙂

      • A kulcsra vigyázok, de ha netán elveszteném, még inkább, ha meglopnának, a világ szerencsére van oly bölcs, hogy pótkulcsot nyom a kezembe, vagy másik kulcsot ad a világ és a lét másik szegletéhez 🙂

    3. Szabó Edit

      Vannak manapság még olyanok, akik naplót vezetnek, vagy hosszas, részletes levelezést folytatnak egymással? Mai rohanó világunkban jut még idő ilyesmire? Hiszen már megszületett az internet nyelve is, amikor az emberek lerövidített szavakkal kommunikálnak, és nem töltik az időt azzal, hogy a leírtakat még egyszer átolvassák és javítsák a hibákat. 😕

      Az első idézett szüzséd kiről szól, Cen’?

      • hiszed vagy sem, vannak naplóírók még, ráadásul az ifi generációban is! Itt van rögtön egy friss példa: Málta hatására, pontosabban a TWO ON THE ROAD redményeként Mara is naplóírásba kezdett. Komolyan. Olvastam, sőt, elkértem tőle pár részletet – s a felszállási engedélyt megadta. Jövök azzal is 🙂 – ha még mindig engedi 🙂

        Az első idézet random agyszülemény 🙁 🙂

        • Szabó Edit

          😮😀
          No, én jól besétáltam a csőbe. 🙂 Lelkesen keresgéltem a neten – nem csoda hát, hogy nem találtam semmit. 🙁

    4. Holsky Péter

      Csak most, együtt sikerült elolvasnom a máltai útibeszámoló (első) öt fejezetét – és tanúsíthatom, hogy nagyon is szükség van a részletgazdaságra! Azaz (az orosz formalista irodalomárok megkülönböztetése szerint, amely névhasználatában eltér Centauriétól) nemcsak a fabulára, hanem a szüzsére is:
      Az elbeszélt történetet fabulának is nevezzük, míg az a mód, ahogy ez az eseménysor az elbeszélésben megjelenik, a cselekmény, azaz a szüzsé.
      (http://digitall.uni-eger.hu/tananyagok/learn/11_a_tortenetmeseles_online_kornyezetben_szijarto_imre/1132_a_trtnet_s_a_cselekmny.html )

      Amit itt Cen szüzsének hív, az a formalistáknál inkább a fabula (a >>mi történt?<>mi volt a végeredménye?<>hogy történt?<<-et nevezik – azt a részletezést, aminek létjogáért Cen itt síkra száll. És – szerintem – jogosan; hiszen ha csak ezeket a zanzákat (a Centauri-féle szüzséket) ismernénk, akkor lehet, hogy tudnánk a "lényeget", de közben fogalmunk sem lenne a tényleges életről.
      Mert minden zanza tovább zanzásítható – s így végül eljuthanánk odáig, hogy: "Született 1927-ben, meghalt 57 évesen." Ami tényszerű volna – de vajon mit mondana el az egyes ember életének konkrét valóságáról? Szinte alig valamit.

      Úgyhogy – ha lehet – csak jöjjenek a további részletek Máltáról – és aztán majd a további utakról is! 🙂
      (Én pedig elnézést kérek, ha túl elméletire, okoskodóra sikeredett volna a bejegyzésem!)

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük