A világ gyönyörű – s ebben a gyönyörű Édenben él a néha teljesen őrült ember. Most így érzem. S nem először, feltehetően nem is utoljára.
2020.01.16. Sziasztok! Rövid leszek, legalábbis rövidebb a kelleténél. Aludtam a dolgokra egyet, de nem mondhatom – őszintén semmiképp – hogy felhőtlen ez az út. Felhőtlen annyiban, hogy ma reggel ragyogóan tiszta égre ébredtünk, és bár csak 10 óra múlt, máris májusi meleg van, s virágillat szinte mindenütt. Ugyanakkor elérhetetlen lett a Facebook-oldalam (a szerzői látható, de nem férek hozzá), és kaptam néhány teljesen érthetetlen támadást is a neten. Gőzöm sincs, hogy voltaképp mi történik, míg itt elboldogulni koránt sem annyira egyszerű, mint gondoltuk, bár hozzátartozik, hogy alapvetően csak az a gond, hogy wifihez jutni nem egyszerű továbbra sem. Természetesen olyan szálláshelyet kerestünk, ahol wifi is van – de jobbára csak papíron. Kiszámíthatatlan, s többnyire inkább nincs. Sok minden furcsa itt, a víz sok helyen ihatatlan, enyhén sós, de ami rosszabb, olómszennyezett, így kénytelenek vagyunk ásványvizeket venni, a közlekedés sem a legegyszerűbb.
Mindezek ellenére tegnap csodálatos napunk volt, rengeteg mesélni- és mutatnivalóm akad, s előbb-utóbb sort is kerítek mindenre. Az éjszakai repülés egészen frenetikus élmény volt, összespanoltunk tegnap egy nyugdíjas szobrásszal, aki a nyitott garázsajtóban szentek szobrait festegette, rengeteget jártunk kikötőket, találtunk egy pazar és festői öblöt, elkészítettem életem első vízalatti felvételét, fotóztam lila medúzát, madárügyekben is sok érdekesség van, olyan fajokat láttam, amit eddig soha, s ma olyan helyre megyünk, ahol a tenger, a föveny, a természet a főszereplő. Indulás előtt írom ezt egy kávézóból egy Áttárd nevű helyről. Most keressük, hogy egyáltalán melyik busszal juthatunk el a sziget északi végébe.
Ízelítőnek azért iderakok pár képet, némi kommentárral. Köszönöm a figyelmeteket, a kitartásotokat, s sok bíztatást, amit tegnap pár embertől kaptam. A világ gyönyörű – s ebben a gyönyörű Édenben él a néha teljesen őrült ember. Most így érzem. S nem először, feltehetően nem is utoljára. De igyekszem tisztán tartani a pszichémet, s ebben most segítségemre van a tenger is – az a fékezhetetlen és kifogyhatatlan erő, ami a dühöngéséből és a mélységes kékjéből belém árad.
Szeretettel, tisztelettel, és bizakodva:
Cen’
Osszátok légy szíves, ha már egyszer fb nincs 🙂 🙂 :-.)
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-14-tudjuk-hanyfele-ut-nade-mivegett/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-13-ut-majdnembol-kesz-fele/
Most legyél ott ahol vagy, teljes valódban! A többi várhat! 🙂 Gyűjtsd az élményt, és hozd a képeket! 🙂
Észrevettem, hogy már a szerzőihez sem . 🙁
köszi, úgy teszek – másként nem is tehetnék, ha van egy csöppnyi sütnivalóm 🙂
Én is azt mondom, amit az előttem szóló másik Edit.
Engedd el most az fb problémát, ne foglakozz vele! Most csak Máltára koncentrálj, a látnivalókra, a madarakra, a tengerre és a fotózásra!
A weboldalad él és működik. Visszatérünk a kb. két héttel ezelőtti helyzethez, hiszen ezzel is elégedettek voltunk hónapokon keresztül.
De lesz ez még jobb is, biztos vagyok benne!
Köszönöm, a bíztatást – annyit elárulok: vannak új madárfajaim, olyanok, amiket sosem láttam még, s olyan is, amit gyermekkorom óta keresek, nagyjából 35 éve! S megvan – már írom a beszámolót, szerkesztem a képeket! 🙂 🙂
A problémákat majd feldarabolod, tudod!
🙂 🙂
jól beszélsz, Zsuzsa! 🙂 azon vagyok-leszek
Lenyűgöző!
Köszönöm, tovabbra is a legjobbakat, illetve most már tényleg a legjobbakat kívánom!☺️
🙂 :-9 🙂 remélem, látod majd a napokban hozott képeket, szerintem érdemes; nem azért, mert én lőttem őket, hanem a hely és a sztori miatt. 🙂
Örömmel olvastam a mai posztot, a mai elsőt, csupa ismerős helyzet, azzal a különbséggel, hogy semmi szorongás, inkább örömteli várakozás, imádom, amikor a gép elrugaszkodik a kifutópályánről, felbognek a motorok, számomra katartikus élmény.
Én is keveset repültem, szívem szerint minden nap felszallnek.
Kedves Mara, nem kell félni, a repülés jó buli.☺️✈️✈️✈️
Most fedeztem fel írásod, képeid itt.Csodálatos, valóban lenyűgöző!Mostmár egyből erre az oldaladra ” ugrom”.Rengeteg élményben legyen részed, részetek!Mi pedig gyönyörködünk benne!Kösziiii🙃
Drága Cen’! Csak magatokkal, a látnivalókkal és a vállalt “küldetéssel” foglalkozz.
Hagyd az őrülteket, másra, vagy inkább magukra.
A lehető legjobbakat kívánom sok szeretettel! 🤗😊
Köszönöm, Ica! 🙂 🙂
Izgatottan várjuk a csodás élményeket, fotókat.
S akkor gyönyörködünk az ” Édenben”.
Minden jót, fantasztikus élményeket!
Csatlakozom az előttem szólókhoz: a képek nagyon jók – a gondok meg ráérnek a visszatérés után is. Ne vedd most a szívedre őket!
Köszi, azt hiszem, azt a célkitűzést, hogy sok fotót nyerjek a honlaphoz és a képes könyvekhez, teljesítettem már Máltán. Sőt, Adam Sude ügyében is rengeteget haladtam; tegnap reggel alig tudtam szabadulni az ő látásmódjától; két napja voltaképp rábukkantunk egy Adam Sude tanyára a tengerparti sziklák között. Eszement volt. Majd írom! 🙂
Valamit a poszthoz is.
Ismerősek az élményeid nekem. Fán érő narancsot Görögországban láttam már, és ott ettem olyan fügét, amit én szedtem le a fáról. 🙂
Az éjszakai repülés tényleg fantasztikus, és azt kívánom, hogy lásd meg egyszer repülőről a napfelkeltét is. Az is gyönyörű.
Kíváncsian várom, hogy milyen Máltán a természetes vegetáció. Láthatunk majd kaktuszokat is, ugye?
Teljesen igazad van Edit!
Belefeledkeztünk a számunkra is érthetetlennek és értelmetlennek tűnő problémába. 🙁
Részemről a repülés még bakancslistás…
Viszont láttam Olaszországban rengeteg olajbogyót, és ami igazán meglepett: bőven termő kivi fát.
Remélem sikerült olyan fotót készíteni Maráról, ami elfogadható számára és publikus.
Szeretnénk már őt is megismerni!
Élményekkel teli csodás napot kívánok! ☀️ … és persze erős wifit! 😊
köszi, tegnap raktam fel egy naplamentés fotót – azt hiszem Marának az a naplemente volt az egyik legfontosabb mozzanat. Lőttem is róla képet a tudtán kívül, és az engedélyével felrakhattam az Instára, ma pedig a főoldalon is ott van már. De sikerrel lőttünk pár közös képet is – jönnek azok is, de úgy döntöttem, hogy mivel felborult minden, nem ugrálok az időben, hanem szép sorjában megírok mindent. 🙂 Ez a mai nap feladata, ezt elkezdeni, s elvinni egy jódarabig 🙂
kaktusz van már a nyitóoldalon! + tegnap előtt belebotlottunk egy mandarinligetbe is 🙂 Egyet magunkkal vittünk a tengerpartra 🙂 Nem mondom, hogy mézédes volt, de máltai mandarin 🙂
Én ugyanígy voltam! A narancs egyáltalán nem volt lédús, a füge meg apró volt – de mindkettő görög, és én szedtem sk. 🙂
🙂 🙂
Irigykedem:-) a tengerért, meg a virágokért, meg a dús narancstermő fákért- a földi paradicsom:-) gyönyörű képek!
adom őket nektek is – ma végre sokat 🙂 🙂
CEN
😮😮😮
😡😡😡
El sem hiszem! 😮 Ez meg mi akar lenni??? 😮🤔
Az új, szép hosszú poszt :
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-01-19-az-elokeszuletekrol-utolag-malta-1-fejezet/
Képzeld Cen’!
Az éjjel azt álmodtam, hogy kalap nélküli, teljes arcodat mutató fotót posztoltál nyilvánosan, és egy élő koalát öleltél magadhoz.
Nagyon meglepő volt, mert másnak láttalak, mint ahogy megismertelek: kissé megnyúlt az arcod és és kócos frizurád volt.
Na mit szólsz? 🤔😊
Erős álom, hasonló kép az utazások elindítása előtt bennem is felbukkant, de nem ezt a képet keresem – valami egészen mást; inkább rendezett frizurát, harmonikus arcot, s nem oly távol, mint amilyen távoli Ausztrália 🙂 🙂 Az én értelmezésemben (legalábbis most) az álmod inkább azt az állapotot mutatja, amikor nem találtam meg, amit végső soron keresek; vagy – jóindulatú olvasatban – nem azt találtam meg, hanem valami mást.
A te aspektusodból nézve nagyon jó az álomfejtés! Mondhatnám zseniális!
Nekem egyszerűen annyi jött le belőle, hogy napi szinten foglalkozom mind két témával: a ti utatokkal és az ausztrália helyzettel. Ez kombináltam össze, némi “torzulással”. Erről is beszéltünk már régebben, hogy álmainkban másképpen jelennek meg a dolgok mint a valóságban.