• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Hó és hálózsák – túlélési tanácsok télre

Fotó: Centauri

 

Ez az írásom eredetileg a Szitakötőben jelent meg, a “kíváncsi gyerekek lapjában”, vagyis gyerekeknek írtam, de felnőtteknek is hasznos lehet 🙂 Fogadjátok szeretettel és osszátok meg másokkal is!


Aludtál már hóban? Én igen, s ha most azt gondolod, hogy nagyon fáztam, tévedsz. A hó alatt remekül lehet aludni (hálózsákban persze!). Azért mondom, hogy alatta, mert ha ráfekszik az ember, csakugyan fázhat, hisz ahol hó van, ott hideg is van. A vastag hóréteg azonban védelem a hideg ellen.

De hogyan kerül valaki a hó alá?

Ha egy túrán a téli erdőben kell éjszakáznod, időben válassz helyet; legjobb a magas fekvésű, mégis szélárnyékos erdőszél, egy sűrű bokros vagy fenyves alja, s ha lehet, a táborhely keletre nézzen, hogy a felkelő nap első sugarainak melege elérjen. Jó, ha lefekvés előtt száraz tüzelőt gyűjtesz: behavazott tájon a fák alsó, elszáradt ágaiból törhetsz. Különösen alkalmas erre a fenyő, mert ága könnyen gyullad, gyorsan ég, hamar ad meleget. A fenyvesekben kosárszámra heverő tobozt nehéz meggyújtani, viszont ha sikerül, remek, „hosszú” parazsat ad. Télen a nap melegét pótolja a korán reggel rakott tűz, amin esetleg vizet forralhatsz. Zúzmarás reggeleken a tea szinte nélkülözhetetlen, átmelegít belülről, s míg tartod a csészét, ujjaidat átjárja a forróság. A tűznél meg átmelegedhet egész tested.


Fotó: Centauri

De mindez vajmi keveset ér, ha nincs hó és hálózsák.


A hálózsákot nem mindenki szereti, mert teljesen zárt, ha belebújsz, csak a fejed látszik ki belőle, de ha akarod, még azt is behúzhatod. Hálózsákban persze rendszerint a szabad ég alatt alszunk, és ilyenkor a zártságért bőségesen kárpótol, amit magunk körül látunk: a tágas erdő, a vad járta rét, ha magaslati helyen táborozunk, a pompás kilátás, s bárhol legyünk is, tiszta időben a fölénk boruló, csillagokkal díszített téli égbolt!

Nekem, szerencsémre, norvég hálózsákom van, ami a világ legjobb hálózsákjai közé tartozik, mivel természetes anyagból készült a bélése, nevezetesen a pehelyréce pehelytollaiból.

Ezt az északi récefajt néhol dunnarécének mondják, de a régi név nem a Dunára utal, hanem a dunyhára. Régen a dunyhákat és a párnákat kacsatollal bélelték. Fogták a madarakat, és a legfinomabb pehelytollaikat kitépték – ezt nevezték kacsafosztásnak. No, azért nem történt olyan nagy baj, mert a tollak gyorsan visszanőnek.


A pehelyréce tolla azért olyan finom és meleg, mert azokon a mindig szeles és fagyos, tengerparti, tundrai területeken, ahol él, szükség van az ilyen tollruhára – de nemcsak a madárnak, a tojásoknak is. Az egyik legnagyobb veszedelem – a ragadozókon kívül – a kihűlés. (Ezért kell ügyelni, hogy ha véletlenül madárfészekre bukkanunk, ne riasszuk meg a kotló madarat, ne maradjunk huzamosan a fészek közelében, mert minden perc növeli a tojások kihűlésének kockázatát, s ha egyszer kihűltek, a madár hiába ül vissza rájuk.) A pehelyréce a zord tájon különös gonddal védi tojásait. Más madárfaj egyedei is bélelik, szigetelik a fészket, de olyan mennyiségű tollat ritkán találni náluk, mint a pehelyréce otthonában. Ráadásul a pehelyréce a saját tollait használja, vagyis a kacsatépést saját maga végzi. Ha kénytelen elhagyni a fészket, gondosan betakargatja a tojásokat, hogy azok egyáltalán nem látszanak (mellesleg így a ragadozók is nehezebben találnak rájuk). Az északi népek nemigen tartanak baromfit, viszont ismerik a pehelyréce fészekhelyeit, s amikor költés van, ezekből gyűjtik a tollakat.

De egy fészekből csak egyszer szednek bélést. Ráadásul sokfelé elterjedt szokás, hogy a pehelyrécék fészkelését költőládákkal segítik.

Pehelyréce (Fotó: Wikipédia)

Tudjuk már, milyen anyag tartja meg a hálózsák melegét, de azt még nem, hogy miért. A pehelytollak esetében – és ez más szigetelőkre is igaz – nem maga az anyag szigetel, hanem az a levegő, amit „tartalmaz”. Gondolj csak az ablaküvegre! Sok ablakban például két üveg van – ott is a két üveg közé zárt levegő véd!

Ez a titka a madártollnak: mintha sok ezernyi, apró ablakocska védené a madarat… És ugyanez a titka a hónak is. Ahogy a pehelyrécét dunnarécének, a vastag hóréteget hótakarónak mondjuk.


A hó, pontosabban a víz rendkívüli anyag. Ugye, emlékszel a Szitakötő nyári számára, és arra is, miért védi meg a tavak állat- és növényvilágát az egyébként oly zordnak tűnő jég. A hó ugyanezt teszi a szárazföldön.

Voltaképpen a hó is jég, vagyis a víz kristályos formája, csak nem az a tömör változat. A levegő kicsapódó párája különös szépségű kristályokká fagy a levegőben. Külön érdekesség, hogy ezek a kristályok egyediek: nincs két azonos, de típusok persze vannak. Akadnak is hóbortos hópehelygyűjtők, akik a hókristályokat fényképezik, ami nem is olyan egyszerű, hisz a kristályok aprók, törékenyek, s a melegben pillanatok alatt semmivé lesznek. A hópehely általában ilyen apró kristályok tucatjainak laza összetapadásából jön létre, a pelyhek tömegéből pedig a hótakaró.

Mivel ez az anyag rendkívül laza, temérdek levegőt tárol, s így az egyik leghatékonyabb szigetelő.

A kemény, mínusz 10 fok alatti fagyok például komoly károkat okozhatnak a vetésben, ha nem fedi a földeket semmi (ezt nevezik száraz fagynak), ám amikor hótakaró alatt várják a növények a tavaszt, a mínusz 20 fok sem veszélyes!

A sarkvidéki területeken lakók sokféleképpen használják a havat, például a közlekedésben (megszokott a sí, a szán, újabban a motoros szán is), és még a szigetelőképességet is hasznukra fordítják, például az inuitok, akik a hóból téglákat vágnak, a téglákból pedig iglunak mondott kunyhókat emelnek.

Hihetetlen, de ezekben az eljegesedett hóépítményekben néha 30 fokos a meleg, és az inuitok – ahogy néha mondják: eszkimók – meztelenül fekszenek benne.

Egy kétfős iglu felépítése a gyakorlott inuitoknak 1-2 órás munka, ám a mi éghajlatunkon ritkán van olyan hó, ami alkalmas erre. De használhatjuk mi is a hó szigetelő tulajdonságát egy-egy éjszakára. Ha a földre terített hálózsákot betemetjük hóval (csak a bebúvó nyílást hagyjuk szabadon), olyan jól szigetel, hogy akár – mint az eszkimók az igluban – pizsama nélkül is alhatunk a hálózsákban a téli éjszaka káprázatosan szikrázó csillagai alatt.


http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/a-nagy-jegtrukk/

http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/nagy-toll-trukk/

http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/zafir-tura/zafir-tura-bevezetes/

http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/visszavonulas-siker-remenyeben/

http://https://centauriweb.hu/archiv/interjuk/2016-11-22-mit-tenne-jack-london-kossuth-radio/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/batrake-a-szerencse/

http://https://centauriweb.hu/archiv/video/zafir-tura-videoi/krisztus-szamara/

http://https://centauriweb.hu/archiv/interjuk/2016-egy-csavargo-iro-vasarnapi-hirek/

 

13 Comments:

  1. Szabó Edit

    Bizony, a hálózsák nagyszerű találmány! Kiválóan lehet használni nemcsak télen, hanem nyáron is.
    Vitorlázáshoz például nem visz az ember párnát és paplant, hálózsákban alszik. Ha egy balatoni kertmoziban benne ülve nézed a filmet, akkor véd az éjszaka hűvöse ellen és a szúnyogok ellen is. 🙂
    Imádtam benne aludni, mert így sosem csúszott le rólam a takaró. 🙂

  2. Talán egy éve lehetett, hogy láttam egy filmet ami bemutatta, a pehelyrécék életét, , és azokat a családokat, akiknél már x. generáció él a toll gyűjtéséből. Műpehellyel pótolták a kiszedett réce pelyhet, és nem “kizsákmányolják” a madarakat, hanem nagy szeretetben élnek együtt. 🙂 Én nem szeretek hólózsákban aludni, igaz télen még sosem aludtam a szabadban. 🙂

    • Ha esetleg találkoznál azzal a filmmel, akkor dobd át a linket feltétlenül! – és pehelyrécét láttál már? 🙂

      • Sajnos annak a filmnek még rövidebb változatát sem találtam meg neten, vagy nem jól keresem, de már azt sem tudom melyik csatornán láttam. Élőben sosem láttam pehelyrécét, ilyen kis filmeket nézve gyönyörködöm bennük. 🙂
        https://www.youtube.com/watch?v=Cg3WOvqsAj8

        • Ne haragudj, de akkor hadd dicsekedjek: én már láttam többször is, volt alkalmam Svédországban és Hollandiában is, de legnagyobb öröm mégis az volt, amikor itthon került elém, többször is a Balatonon 🙂 🙂

          • Persze, mert te olyan szerencsés vagy, mondhatnám, de nem, az, hogy bevonzod időnként a ritka fajokat, azt mondom, hogy ez is KVANTUMBIOLÓGIA! 😀 😀

            • 🙂 🙂 lehet, meg aztán mint tudjuk, aki keres az talál (lásd Zafír-túra 🙂 🙂 ), mert azért azokban a pehelyrécékben nem kevés meló volt, akkortájt hetente többször is körbejártam az egész Balatont: pehelyrécék, jegesrécék, füstös récék, fekete récék, füles vöcskök, búvárok, bukók, heringsirályok és hósármányok reményében. 🙂

  3. Ibolya Nagy

    Ezt a posztot még anno a Liget Szitakötő oldalán olvastam először, aztán tavaly és most újra. Nagyon szeretem és ezekkel a káprázatos fotókkal csak fokoztad a hatást kedves Cen’. Jó lenne egyszer a hó alatt aludni egy ilyen remek hálózsákban!🐧😊

  4. Nagyné Ica

    Mindenek tudója Cen’! Lenyűgöző, hogy ilyen tájékozott vagy, és ennyi mindent kipróbáltál már. Hálózsákban még nem aludtam, viszont gyermekkorom emlékei közé tartozik a kacsatollal töltött párna és dunna. Vagy ahogy faluhelyen hívták: dunyha. 😊 Jó meleget adott, viszont nem szerettem az “illatát”. 😊

    • lehet, kicsit dohos volt, nem? – nehéz őket szellőztetni. A mindentudáshoz meg csak annyit: ismét sikerült erős túlzásba esned, ahogy azt az utóbbi években – te jó ég, már ilyet írhatunk: “utóbbi években”!!! – megszoktuk 🙂 🙂 🙂

  5. Nagyné Ica

    Nincs ebben semmi túlzás! Megvan benned a tudásvágy – amiről szintén írtál korábban – hogy az az egyik legfontosabb dolog. Anélkül nincs tudás.
    A dunyhának volt némi “állott szaga”, de én inkább a kacsaszagra gondoltam.
    …és bizony lassan három évet írunk, hagyunk magunk mögött. Szép emlékek. 😊 ❤

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük