• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Fagyos szél tombol januárban? – strandoljunk és csónakázzunk!

2019.01.26.-án csatornáknál jártam 🙂 (Fotó: Centauri és tsa.)

2019.01.27. Tegnap csöndes szombat. Kihalt utak. Tipikus éveleji csönd a városban és az utakon is. Nincs vásáriláz. Nincs ünnep. A legközelebbi is messze van még. Ahogy a tavasz. Az év végén mindenki mindenkit meglátogatott. Az év végén mindenki jól lakott. És kiköltekezte magát.

Ez is egy tipikus január. Hosszú, dolgos, sötét, kicsit még kilátástalan és fagyos.

Monoton. Alig mozdul valaki. Hétvégén szinte mindenki otthon marad. Kihalt tehát az út. A táj is. Ezúttal nincs látványos havazás, és tavaszias szép idő sem. Szürke ég, barna erdők, kopogó szántók. Nulla vadregény, zéró romantika. Még arra sem gondolok, vajon mihez kezdenek ezeken a januári hétvégéken az emberek. Tudat alatt az a kép él bennem, hogy mindenki pontosan ugyanúgy rakja fel a lábát a kanapéra, ugyanúgy gubbaszt a tévé előtt, ugyanúgy nyomkodja otthon a telefont, hogy ugyanazokat a baromságokat olvassa-nézze, amiket tegnap és tavaly.

Valahogy az a monolit-monokróm kép él bennem, hogy nincs ilyenkor senki, aki kíváncsi volna még bármire is. Punnyadás van. Kivárás. Hogy vége lesz majd ennek az időszaknak.


Fotó: Centauri – 2019. január

Üresek az utak. Üres az ég. Üresek az erdők. Még a madáretetők is 🙁 A Balaton felé tartok. Keresek valamit, ami ebből a nagy, össznépi semmiből kilóg; ami ennek a januárnak, vagy az összes eddig volt januárnak merészen ellentmond. Talán ezért jut eszembe a Hévízi-csatorna. Láttam ott már februárban, térdig érő hóban állva, jeges széltől fuldokolva, lelkesen brekegő békát a csatorna mindig meleg és barátságos vizében. Nincs még egy ilyen hely. Egy darabka örök nyár, vízinyár, a fagyos télben. Ezért úgy döntök, útba ejtem a csatornát. Sokat ettől sem várhatok, de ki tudja? Minden ilyen hely – sőt minden más hely is – bármikor tartogathat meglepetést. Arra gondolok: igaz, kemény fagyok járnak már, de hátha akad még egy virágzó lótusz – és ha akadna, milyen jó volna.

Egyfajta cáfolata lehetne hidegnek, télnek, januári semmitakarásnak, semmittevésnek.

Amúgy is, mi baj lehet? Rövid kitérő. És ha nincs ott semmi? Akkor vár a Balaton, ami ebben az időszakban jeget és hattyút stabilan szállít.

Kihaltak az utak. Szürke az ég. A hévízi parkolóban is kevesen vannak. Rövid kutyagolás a zsilip felé, s talán mert érzékelem, hogy ez a hónap milyen lefokozó, milyen keveset vár tőle – általában – az ember, egy szépen rakott égerfarakástól már boldog vagyok. Milyen szép vörös. Éger. Szeretem. Jól áll neki a semmi kis hó.


Fotó: Centauri – 2019.01.26.

De azért gyerünk tovább, ki a csatornához. Sietve, hogy ha semmi sem lesz ott, csak egy szürke-csöndes csatorna, kókadt gyékénylevél, fagyott moszat, csönd, várakozás, akkor több idő jusson a balatoni jégvidékre.

De ahogy kiérek a zsiliphez fesztiválhangulat fogad. Óriási sürgés-forgás.

Kocsik, kisbuszok, emberek, férfiak és nők, kicsik és nagyok, színes mentőruhák, kabátok, cipők, színes lapátok, és kenuk. Nevetés, kiáltások, csobbanás, izgalom. Szervezettség, és egy képtelenül színes társulat. Akik úgy gondolták:

fagyos szeles hétvégét jósolnak? – akkor nincs is jobb, mint egy vízi-túra.


🙂 🙂 (Fotó: Centauri)

Fotó: Centauri

Van, aki le sem tagadhatná, hogy kapitány – ennek alighanem születni kell 🙂 (Fotó: Centauri)

Alig hiszek a szememnek: épp kenukat bocsátanak a vízre, egy népes társulat túrára indul a csatornán. Odébb horgászok lógatnak észak-amerikai és trópusi halakra. A Hévízi-csatorna meleg vizében ugyanis mindenféle egzotikus hal él, amint lótusz is. Utóbbi még mindig virágzik! Micsoda színfolt ez ebben az “örök” januárban.


Monet, ha látná… 🙂 Virágzó lótusz januárban! (Fotó: Centauri)

Ráadásul olyan is van, aki épp ezt a fagyos, januári szombatot szánja rá egy kis strandolásra, úszkálásra.


A képen látható idős úr hosszú ideje úszkál télen a Hévízi-csatornában 🙂 Ahogy ő maga mondta, nem bemenni, hanem kijönni nehéz 🙂 (Fotó: Centauri)

A környék halott. Csöndes az ég, csöndesek az erdők. A falvak téli álomba süllyednek, a városok unalomba. Ám a csatornán pezseg az élet! Eldugva a fásult világ szeme elől, az égerláp-erdők ölelésében. Jó ezt látni nagyon! Azt mondom én is:

Hajrá! Ne maradjunk le egy napról se! Legyen hideg, szürke, urambocsá csóró januári, akkor se!

Köszönet az óbudai hajósoknak, hogy láthattam őket!

Hozzászólásokhoz gördíts a lap aljára 🙂

Fotó: Centauri

http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo/legvadabb-folyo-mura/

http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/10428-2/

http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo/medve-utan-tusnadon-tusnadfurdo/

http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo/centauri-jack-london-100-tura/

http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/zafir-tura/zafir-tura-bevezetes/

14 Comments:

  1. Patai Mária Zsuzsanna

    Zseniális a terápia!

  2. Nagy a vágy bennem, hogy terepre menjek, de ami évek óta nem történt meg velem, most igen, letaglózott az influenza vírus. Sok haszonszőrű van most az országban, meleg tea, meleg pléd, kényelmes fotel, és a természet a tévéből jön felénk. 🙂

    • jobbulást – én meg (ha a technika lesz oly kegyes hozzám) igyekszem hozni neked “vadonpirulákat”. Épp most fejeztem be egy írást a tőkés récéről. Azt hihetnők, nincs mit mondani róla, DE VAN!

  3. Marsovszki Viktória

    Üdv a fedélzeten, Kapitány! 🙂

  4. Ibolya Nagy

    “A környék halott. Csöndes az ég, csöndesek az erdők. A falvak téli álomba süllyednek, a városok unalomba. Ám a csatornán pezseg az élet!”
    Köszönjük, hogy megmutattad. Szép estét Cen’ és mindenki! 🙂

  5. Szabó Edit

    De jó, hogy elindultál és de jó, hogy eszedbe jutott a csatorna! No meg hogy másoknak is eszébe jutott. 🙂
    (Úgy látom, hogy ezekre a vízitúrákra bárki jelentkezhet.)
    A Balatonig el sem jutottál? Arról nem láthatunk képeket?

  6. Forró gőzölgő tea ez a poszt a hideg kopott januárban:-) Micsoda képek- imádom Héviz gőzölgős melegét , a tavirózsát ahogy Anyám mondja, meg az erdő szélén a felkúpozott farönköt. Otthon jártam.

  7. Nagyné Ica

    Érik az embert néha kellemes meglepetések, még ilyen szürke januàri napon is. És milyen jó, hogy vannak ilyenek…akkor is, ha csak a làtvànynak vagyunk részesei…és jó, ha tudunk örülni mások örömének. Én speciel örülök, hogy neked Cen’ részed volt ebben. 😊

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük